Tenyered siklik a tenyerembe, Lemezek alattunk pörögve játsszák, hogy nyár van, újra nyár. Levelek, miket körénk fúj a szél, bogarak, melyek röpülve az arcodon kenődtek szét. Ma éjjel mezítláb indulok innen el, Kavics karcolja talpam, Combomon borostyán kúszik fel. Ezek a nyári éjszakák rejtik el Az ő arcát ki könnyeim issza fel. Az ő arcát ki könnyeim könnyen issza fel