Tavaszi szél fújja már a varga kötényét, Ki görbe utcában, kicsi boltja elé Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán Lámpafénnyel a sötétet melegíti. Hej, szeszélyes még az idő s a lánykáknak pajkos Szél hulláma mossa csiklándó nyakát!… Hej, elfeledem én is búskomorságomat… Föltettem életem egy lenge levélre És én is elmegyek, hová a szél sodor!