Ady Endre: Őszi éjszakán Őszi éjszakán A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe énnekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztő fagyát. Ajkad akkor tapadt ajkamra Utólszor... aztán vége volt... Talán tavasz sem volt azóta, Az egész világ néma, holt... Mikor a szél fülembe súgja, Hogy csóknak, üdvnek vége van, A sírból is életre kelnék: Zokognék, sírnék hangosan!...