Petőfi Sándor: A TAVASZHOZ Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett? Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait. Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén; Áldást hoz majd a mezőre, Ha meggyógyitod: Édes örömkönnyeket sír, Édes harmatot. Hozd magaddal a pacsírtát, Nagy mesteremet, Aki szép szabad dalokra Tanít engemet. S ne feledd el a virágot, Ne feledd el ezt, Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed. Nagyobbodtak a halálnak Tartományai, S bennök sokan a szabadság Szent halottai; Ne legyenek szemfedőtlen Puszta sír alatt, Hintsd reájok szemfedőül A virágokat! Pest, 1848 április