Berzsenyi Dániel: Tavasz A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó aethert lehel a világra, Mellyre a zárt föld kipihenve ébred; Számtalan létek lekötött csirái S magvai kelnek. Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki. Nyomdokin rózsák s violák fakadnak, A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek Lejtnek utána. Én is üdvezlő dalomat kiöntöm, S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim, Gyenge melledhez: valamint te, olly szép, S mint mi, mulandó!