Megemlékezés március 15-re

„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.”

Petőfi Sándor 1847 februárjában vetette papírra ezeket a sorokat. Alig több, mint egy évvel később, 1848 márciusában a nemzet egy újabb, egekbe nyúló kősziklát emelt. Azóta, mi, magyarok- éljünk bárhol is a világban - minden év március idusán összegyűlünk, hogy a költő szavaival élve - áttekintsünk a „ múltnak tengerén”, és szemünkkel azt a bizonyos kősziklát keressük.

Ünnepet és megemlékezést tartott iskolánk közössége e hideg, de emelkedett hangulatú napon. Ünnepet, mert 176 éve tört ki a magyar forradalom és szabadságharc, amely a nép közös akaratáról és az osztrák járom felszámolásáról szólt. És megemlékezünk mindazokról, akik részt vettek ebben a harcban, akik életüket és vérüket adták a magyar eszme győzelméért.
Ünnepi alkalmunkat megtisztelte jelenlétével dr. Szántó Zoltán alpolgármester úr, valamint Spiesz József önkormányzati képviselő úr.

A márciusi ifjak, Petőfiék, Kossuthék és Batthányék példája minket is kötelez: minden tehetségünket, akaratunkat és legjobb tudásunkat a közösség érdekében az alkotásra, a jobbításra kell fordítanunk. Hiszen munkánk végeztével egyszer majd mindannyiunknak számot kell majd adni, ahogy Széchenyi is fogalmazott: „ Az ember annyit ér, amennyit használ.”

Köszönetet mondunk iskolánk IV. A és B osztályos tanulóinak, akik hősiesen helytálltak, tartalmas, színvonalas műsorral tisztelegtek az elődöknek.

„Dicsőség a halhatatlanoknak!”

Szerző: Kovács L. Katalin, fotok: Sentes István